Kész hányinger: megszűnik az alkoholelvonó csúcsterápia




www.webdoki.hu



Az év végével megszűnik az alkoholbetegség "csúcsterápiájának" számító, bőr alá beültethető gyógyszer gyártása, így - legalábbis az állami intézményekben - csak a kezelés hagyományos formáival láthatják el az addiktológiákon a pácienseket. A szenvedélybetegségek ma félmillió család közvetlen megélhetését fenyegetik - a kormány adóemeléssel fékezné a tendenciát. Az év végével megszűnik az Esperal nevű, bőr alá beültethető, az alkoholfogyasztást lényegében megakadályozó gyógyszer gyártása, ezért novemberben az utolsó ilyen célú sebészeti beavatkozásokat végzik el a budapesti Nyírő Gyula kórházban - mondta munkatársunknak Funk Sándor professzor, az intézmény addiktológiai osztályának vezetője. A továbbiakban a kezelésre jelentkező betegek számára pszichológiai alapú kezelés és - megfelelően ellenőrzött körülmények között -az Antaethyl tabletták szájon való, rendszeres szedése marad, már ha a páciens valóban komolyan gondolja, hogy állapotából kiutat keres, és ennek érdekében aláveti magát az orvosi utasításoknak. Az eddig csúcsterápiának számító - államilag támogatott - gyógyszerbeültetés megszűnése igazából szűk réteget érint, mivel az orvosok általában egy hosszabb kezelés után, a beteg valódi "gyógyulni akarása" láttán járultak hozzá a beavatkozás elvégzéséhez, mert a statisztikák meglehetősen lehangolók, és az eljárás nem olcsó. A magánklinikákon várhatóan ezután is elérhető "szolgáltatás" ára 40 és 150 ezer forint között változik, attól függően, hogy milyen kiegészítő vizsgálatsor és kezelés csatlakozik hozzá. Az állami rendszerben a sebészeti eljárás elszámolási díja 5411 forint volt tavaly, a beültetett tabletta fogyasztói ára tízdarabos csomagolásban 7254 forint.

Ez két beteg ellátásához volt elég, akiknek azonban a megfelelő, általában többhetes, hónapos kezelés után az ellátás lezárásaként ültették be, annak teljes költségét pedig a társadalombiztosítás fi zette - akár többször megismételt, folyamatos kezelés esetében is. Ez viszont akár már több százezer forintos költséget is jelenthet. A teljes, tehát a lezáró műtétet is tartalmazó eljárásra jogosultak száma azonban országosan csak pár ezres nagyságrendűre tehető. Funk Sándor megfogalmazása szerint ezzel a lépéssel annyiban "európaibbá" válik az alkoholbetegek és az egészségügy kapcsolata, hogy mindenképpen feltételezi az ellátott felelős, folyamatos, mindennapi döntését saját sorsáról. "Akinek azt javasoljuk, hogy szedje a tablettát, de visszakozik, attól keményen elköszönünk, oldja meg a baját, ahogy tudja" -, mondta munkatársunknak. Ugyanakkor - "betegoldalról" - ez a hazai egészségügy egyik legkrónikusabb területe. A hivatalos statisztikák szerint hazánkban a folyamatosan alkoholt, drogot, egyéb kábító hatású anyagot, gyógyszert kényszeresen, rendszeresen fogyasztók száma meghaladja az egymilliót, s ennek nagyjából a fele idültnek számító szenvedélybeteg. Akad persze számos egyéb káros, családot, kapcsolatokat, életesélyeket romboló ártalmas szokás is, kezdve a mind rohamosabban terjedő szerencsejáték-őrülettől a sebességmámoron át egészen a cigarettáig, de a kimondottan idült alkoholistának számító, ám krónikus betegként az ellátás más területein - például a belgyógyászatok idült májbetegei között - felbukkanó érintettek száma biztosan több, mint kétszázezer. A gyógyulást mutató számok lehangolóak: száz szenvedélybetegből ötnek van esélye a teljes gyógyulásra, ebből is inkább csak a "tisztán" alkoholisták esetében van esély. Gyógyult drogos nagyon kevés van, az alkoholt, kábítószert valamilyen egyéb gyógyszer kényszeres fogyasztásával kombinálók többsége pedig már eleve érintett e két csoportban - a legrosszabb esetben mindkettőben. Nagyon ritka tehát az, akit a családja vagy saját önereje fordít innen vissza, és ennek az esélye az orvosi segítséggel is alig nő. Az alkoholos esetek zömében az egyetlen igazi féket a rendszeres gyógyszeres kezelés jelenti. Ez eddig lehetett az immár e területen kizárólagosan megmaradó, naponta szájon át beveendő pirula (tb-támogatással a húszdarabos speciális gyógyszer hétszáz forintba kerül), vagy a most megszűnő "csúcsterápiás" eljárás: a bőr alá varrt, folyamatosan kioldó gyógyszer, amely egy évig hatásos. Mindkettő lényege, hogy aki erre a gyógyszerre a legkevesebb, akár csak néhány centiliternyi alkoholt is "ráiszik", rettenetes rosszullétnek teszi ki magát. Percek múlva hányingere lesz, émelygés, hideg verejték lepi el, súlyosbító egyéb tényező esetén akár bele is halhat.

Nem véletlen, hogy a műtéti beavatkozást a kórház minden esetben - saját védelmére - szerződéskötés alapján végezte el. Ugyanakkor az állami alkoholelvonó terápiás rendszer számos ellentmondással küzd. Ilyenkor, október-november táján "aktivizálódik" a betegek igen jelentős speciális köre: az addiktológiákon télen kezeltek legalább kétharmada gyakorlatilag hajléktalan. Vagy azért, mert valóban nincs saját otthona, vagy mert családja az életmódja miatt kényszeríti a különélésre. Ez pedig tavasszal-nyáron még csak megy valahogy, de a telet nehéz kihúzni. Maga a befekvéses kezelés formailag zárt, az addiktológiai osztály ajtait este bezárják és csak reggel nyitják ki, a beteg a "nyitott időszakban" is csak írásos orvosi engedély alapján távozhat. A gyakorlatban azonban napközben szabad a mozgás, és a közelben elérhető alkoholbeszerzési helyek ismeretében az ügyeletes orvosok rendszeresen szondáztatással ellenőrzik, vétett-e valamelyik páciens a szabályok ellen. Ha igen, akkor az esetek zömében azonnal megszüntetik az ellátást. Ugyanakkor az ilyen osztályoknak sajátos belső világa is kialakult, sokan rendszeresen - nem hajléktalanként, hanem a kötelező szigort saját érdekében elfogadva - visszatérő vendégnek számítanak, sőt akad gyakorlatilag folyamatosan itt élő "házibeteg", aki segédkezik a nővérnek, kávét főz, más a mosni való lepedőt gyűjti. Ők - helyben szerzett információink szerint - olyan mértékben "hospitalizálódtak" már, hogy az úgynevezett otthonképük is gyakorlatilag itt rögzült, még a postacímük is ide szól, a nyugdíjat, egyéb ellátást helyben veszik fel. Egynemrégibenvégzett szociológiai felmérés szerint ma Magyarországon mintegy háromszáz-háromszázötvenezer családot érint közvetlenül az alkoholizmus, mint megélhetésüket közvetlenül fenyegető tényező, az egyéb, korábban említett szenvedélybetegségekre is kiterjesztve ez a szám biztosan meghaladja a félmilliót. A kormányprogram egészségügyi fejezete sem a már kialakult szenvedélybetegségek kezelésére vonatkozó tervekről, sem a megelőzésre vonatkozó új programokról nem tesz említést, a közeljövőre vonatkozó adózási tervek szerint azonban már az idén jelentősen - akár 20 százalékkal is - nőhet az élvezeti termékek, mint például a cigaretta és az alkohol adója. Tamás Gábor

Forrás:Népszabadság