Ha szenvedély a munka




Mint sok minden más, a munka is függőséghez vezethet, szenvedélybetegséggé válhat. Ha munkánk már nem egészséges ambícióink miatt áll életünk kitüntetett helyén, végzése sem okoz örömöt és kontrollunk sincs a munkaidőnk felett, joggal tehetjük fel magunknak a kérdést: vajon szenvedélybetege vagyok a munkámnak?
A munkamánia nem új jelenség, Ferenczi Sándor, a kitűnő magyar pszichoanalitikus már 1919-ben beszámolt a "vasárnapi neurózisról", amely fejfájással, rosszkedvvel, hányingerrel járt olyan betegeknél, akik hétvégeken munkaelvonási tünetektől szenvedtek. 1971-ben az amerikai Wayne Oates a jelenséget "workaholismusnak" nevezte el, mivel úgy vélte, hogy a munkától való függőség sokban emlékeztet az alkoholizmus problémájára.

A munkamánia keletkezésének menete, viselkedésmintái és függőségének jellegzetességei ugyanolyanok, mint a többi szenvedélybetegségé. Azok tartoznak ide, akik gyakran sokáig dolgoznak, és sokkal több időt töltenek a munkahelyükön, mint amennyit munkájuk igazából megkíván. Nem egyszerűen szeretnek dolgozni, hanem csak állandó hajtás mellett érzik jól magukat. Naponta rendszeresen legalább tíz-tizenkét órát dolgoznak, nem tartanak pihenőt, nehezen tudják otthagyni a munkát, idegesek, ha nem dolgozhatnak, a pihenés óráiban is feszültek, csak munkájukra gondolnak. A munkát mindennél fontosabbnak tartják, a család, a hobbi, sőt még saját egészségük is csak ezután következhet. Legtöbben a végkimerültségig "teljesítenek", csak akkor állnak le, ha már a testük küld vészjelzéseket. Jellemző rájuk az állandó szorongás, a félelem attól, hogy elvesztik a kontrollt, és a dolgok kicsúszhatnak ellenőrzésük alól.

A munkamániást a társadalom kevésbé tekinti betegnek, a sokat dolgozó ember társadalmi presztízse viszonylag magas, ráadásul a munkamániások sokszor jól fizető, magas pozíciót töltenek be, ami miatt a siker és hatékonyság kulcstényezőjének éppen a túlzásba vitt munkát tartják.
Természetesen vannak helyzetek, amikor egy-egy határidős munka feszített tempót kíván, ám ezek mindenképpen periodikusak, nem állandó jellegűek. A munkamániás folyamatosan úgy érzi, nincs megállás, mindenképpen többet kell dolgoznia, jobban akar mindent elvégezni és legtöbbször egyedül. Kényszeresen csinálja azt, amit csinál, és már képtelen élvezni annak eredményét.

A jelenség leginkább a férfiakat sújtja, ami abból következik, hogy a társadalmi munkamegosztás ugyan jócskán változott az elmúlt évtizedekben, a társadalmi szerepek azonban alig. A nő feladata mindmáig az, hogy összetartsa a családot, megteremtse az otthont. Számukra nem felmentés és nem menekülési terep a munka, pontosabban a munkahely. És ha "kicsúszik" alóluk a kereső tevékenység, ez nem feltétlenül jár együtt a társadalmi presztízs elvesztésével, ellentétben a férfiakkal. A munkamániás mindig ideológiát teremt saját szenvedélybetegségére: meg kell élnie, mi lenne különben a családjával.

A pszichiáter szerint ezek kifogások azok számára, akik nem tudnak rendet teremteni önmagukban. Ők - az ember természetéből fakadó - belső rendre való törekvést kívülre helyezik. A munka erre jó terep. Adottak az erőviszonyok, többnyire egyértelműek a követelmények, a teljesítmény megítélése. Világos, hogy mi a siker és mi a kudarc, ehhez képest lehet teljesíteni, túlteljesíteni. A munkában többnyire gyorsabb az eredmény, kézzelfoghatóbb a siker, mint a privát szférában. Ha egy munkamániástól megkérdezzük, hogy mi lenne akkor, ha nem kellene ennyit dolgoznia, legnagyobb megdöbbenésére szembesülhet azzal, hogy például képtelen intim viszonyba kerülni családjával, vagy a környezetével, ezért menekül a munkába.

Ráadásul a módszert, amivel az egyén eléri a sikert munkájában, kiterjeszti az élet minden területére, hiszen ez az, amivel tapasztalatai szerint a leghatékonyabban "üzemel". Így lesz siker a férfiak számára a skalpvadászat a házasság helyett, vagy keresik éppen harmadik, negyedik, ötödik házasságukban életük társát. Azért is van ilyenkor szükség szakember segítségére, mert az a típusú személyiség, aki valamely szenvedély rabja, és mégis sikerül leszoknia róla, gyakran "átvált" egy másik szenvedélyre. Azaz lehet, hogy legyőzi a munkamániáját, de helyette más időtöltésnek lesz a rabja.

A cikket a következő címen érheti el: http://www.vallalkozoinegyed.hu/20100205/munkaalkoholizmus-szenvedelybetegseg#