Információk a lélek rejtelmeiről:

Mindennapi kényszerek. Körömrágás, pénzszórás, rendmánia - és ami
mögötte van.

Shape Magazin,
Virágh Anna


'Meg kell mentenem a feleségemet. A fal mellé papírdobozokat halmoztunk és a legtetejére egy öntöttvas kádat raktunk. A kád most lebillen, csúszik, zuhan lefelé, egyenesen az ágyunkra. Felriadok, leráncigálom a feleségemet, eszeveszett futás a lépcsőkön... A galéria aljában ébredek rá, hogy megint csak rosszat álmodtam.' - meséli Gábor. 'Gyakran nem tudok elindulni otthonról, és ez nem csak a rossz álom miatt van. Félek, hogy távollétemben tűz üt ki a lakásban, mert nem oltottam el a gázt, vagy égő csikket dobtam a szemeteskosárba. Előfordul, hogy az utcáról is visszafordulok, mert elbizonytalanodom, bezártam-e az ajtót. Mindig mindent rendben találok, mégsem bízom magamban.'

Túlzáson innen és túl

'A mindennapos kisebb-nagyobb rigolyák, rossz szokások és a valódi kényszeres betegség ugyanannak a skálának a két végén helyezkedik el. - vázolja Dr. Mórotz Kenéz pszichológus a kényszerek térképét.' És bár a kényszerbetegségnek egyértelműen meghatározott tünetei vannak, előfordul, hogy azért nem születik meg a valós diagnózis, mert a környezet - túlzott megértésből, vagy kénytelen-kelletlen - elfogadja a beteg furcsa viselkedését, sőt, esetleg asszisztál is hozzá. Megszokják, hogy az édesanya alkoholos vattával letörli a cipők talpát, amikor hazaérkezik a család. Beletörődnek, hogy az édesapa íróasztalát nem lehet megközelíteni, nehogy felborítsák az iratok és könyvek elvágólagos rendjét. A szülők gyakran elfogadják, hogy kamasz gyermekük valósággal terrorizálja őket azzal, hogy csak akkor képes enni, ha teljes csend van az asztalnál. A kényszer azonban mohó, s az anya előbb-utóbb már csak akkor nyugszik meg, ha a családtagok teljesen átöltöznek, az apa esetleg már azt sem tűri, ha nyitva van egy ablak valahol a lakásban, amikor ő az íróasztalához ül, a gyermek pedig egyre képtelenebb feltételekhez köti, hogy leüljön az étkezőasztalhoz. Ilyen esetekben a csak akkor derül ki, mennyire előrehaladott a betegség, ha a környezet egyszer csak nem tudja, vagy nem akarja kiszolgálni a beteg igényeit. Sajnos a késlekedés a gyógyítást is nehezíti, mivel a páciens gyakran már évek óta kényszeres szokásainak rabja, mire orvoshoz kerül.'

Kontroll gondok

'A kényszeres jelenségek mindig a kontroll körül forognak. A kényszeres félelem egyik formájában a beteg attól retteg, hogy amit eltervezett, azt nem csinálta meg, vagy nem csinálta meg jól. Nem zárta el rendesen a gázt, nem mosta meg alaposan a kezét. Máskor attól fél, hogy akarata ellenére olyat tett, amit nem szándékozott. Néhol túl alacsony, néhol túl magas a kontroll - folytatja Dr. Mórotz Kenéz, az Integratív Pszichoterápiás Egyesület elnöke, a kényszeres betegségek specialistája. 'Az egyik csoportba tartozók problémája az, hogy erős késztetésüknek képtelenek ellenállni. Kényszeresen vásárolnak, hajukat csavargatják, tépegetik, játékszenvedély uralja életüket, vagy képtelenek a rosszullétig abbahagyni az evést. Az második csoportba tartozók a rendmániások, tisztaságmániások, az örökké mindent újraellenőrzők. Gyakran úgy érzik, elviselhetetlen kockázatot vállalnak, ha nem elég gondosak, ezért újra meg újra elvégzik a kézmosást, a rendrakást, az ellenőrzést, de gyakran ettől sem tudnak megnyugodni. Rettegnek attól, hogy elkövetnek valamit, ami tilos, és ennek súlyos következményei lesznek. Mintha gondatlanságukkal valami nagy veszélyt idéznének fel. A rendőrségen nem ismeretlenek azok a betelefonálók, akik arról érdeklődnek, nem találtak-e halott, vagy sebesült embert a környéken. Ezekben a kényszerbetegekben az utcán haladva egyszer csak felötlik az a félelemmel teli gondolat, hogy hátha fellöktek, vagy elütöttek valakit. Ez a gondolat néha annyira erőssé válik, hogy a beteg nem nyugszik, amíg minden oldalról meg nem bizonyosodik arról, hogy a dolog kizárt.'

Rend a lelke mindennek(?)

'Ágnes asszony a patakban a ruháját mossa-mossa.' A kényszeres takarítás gyakran kényszergondolatok nyomán jelentkező bűntudatot, tisztátalanság élményét vagy attól való félelmet jelez. A beteg agyában - akarata ellenére - kellemetlen, értelmetlen, gyakran undorító, értékrendjével ellentétes képek, gondolatok merülnek fel. Rettegni kezd, hogy talán megteszi azt, ami a gondolataiban megjelent. A gyermekét imádó kismama egyszer csak arra gondol, hogy picinyét kidobja az ablakon, vagy leforrázza a fürdővízzel. A mélyen erkölcsös középkorú úrnak az jut eszébe, hogy hangosan kimond valami obszcén szót. A gyónás után megtisztult lány fejébe váratlanul istenkáromló gondolatok törnek be. Ezek a félelmetes gondolatok a bűnössé, tisztátalanná válás rémét idézik fel a betegben. A rendmánia az ettől való megszabadulás lehetőségét jelenti feloldozásként, vezeklésként, megtisztulásként.

Körömrágás

'Régi szenvedélyem a körömrágás és a köröm melletti bőr letépdesése'. - meséli Helga szomorkás mosollyal, egyszerre mulatva saját 'furcsaságán' és sajnálkozva a megváltoztathatatlanon. 'Amikor szakítottam a barátommal, elhatároztam, hogy rendet teszek az életemben, és erről is leszokom. Egy darabig sikerült, és nagyon elégedett is voltam magammal. Hosszú hónapokig használtam a körömvágó ollót és manikűröztem. Aztán a munkahelyemen, egy unalmas értekezleten egyszer csak azt vettem észre, hogy már megint a saját bőrömbe vájom a körmeimet. Mire véget ért az értekezlet, egészen kidekoráltam magam. Ápolt kezem helyén ismét tövig rágott körmök és piros sebek díszelegtek. Úgy látszik, ez nálam nem csupán rossz szokás, hanem egy életre szóló szenvedély.'

Állati ösztönök

Bármennyire meglepő, a körömrágás ugyancsak a rendteremtés eszköze, nem 'öncsonkítás'. Nagyon ősi ösztön, az állatoknál is megfigyelhető. Minden állat igyekszik tisztán, rendben tartani szőrzetét, tollazatát. A család kedvence, a labrador kutya nagyon szelíd állat. Kisgyermekeseknek ezt a fajtát ajánlják, mert hiányzik belőle az agresszió. Nem támad, ő az a fajta kutya, 'aki' váratlan helyzetekre, 'stresszre' magába fordul, depressziós lesz. Tépelődik, hogyan oldja meg rosszra fordult kis életét. Köröm- és lábrágásba kezd, egészen az öncsonkításig. Ugyanaz a természetes mozdulat kismértékben a tisztálkodást szolgálja. Eltúlzott méretekben kényszeres rendteremtés. Ha az állat a váratlan helyzetet nem tudja jó irányba fordítani, azzal kezd foglalkozni, ami nem haladja meg erejét, amit befolyásolni tud: magát rendezgeti. Ezen a területen nincs éles választóvonal állat és ember között. Gondolkodás, koncentrált figyelem, unalom, lelki megrázkódtatás, izgalom, zavarodottság. Kísérőjelenségük a körömrágás az embernél is. De nemcsak a körmünket rágjuk: hajunkat, arcunkat piszkáljuk, sokan titokban az orrukat túrják. Ide tartozik a szakállsimogatás, a sebek lekapargatása, és még ezerféle apró mozdulat... Az ösztön nagyon mélyen gyökerezik. Éppen ezért pusztán akaraterővel nem lehet leszokni róla, legfeljebb kordában tartható.

Vásárlási kényszer

'Pénztárcákat vásárolok, reménytelenül sokat - vallja Ottó, aki sikeresen gyógyult alkoholizmusából, húsz éve ellenőrizgeti kényszeresen a lakása rendjét és hat éve kezdett el felesleges cikkeket vásárolni. - Nem különleges vagy értékes darabokat, hanem bármilyet. Átlagosan havonta kétszer vesztem el teljesen az önkontrollt. A vásárlás előtt fokozódó izgalmat, feszültséget érzek, vásárlás közben örömöt, ahogy oldódik a feszültség, de rövidesen nagyon elszégyellem magam a felesleges pénzszórás miatt. Mivel feleségem mindig is haragudott rám ezért a rossz szokásomért, egy cipősdobozban rejtegettem a tárcákat. Egyszer azt hallottam a rádióban, hogy egy zsebtolvaj elfogásakor az volt a bizonyíték, hogy rengeteg pénztárcát találtak a lakásában. Ettől úgy megijedtem, hogy elégettem az addig vásárolt darabokat. De ez sem vetett véget a vásárlásoknak, ezért jelentkeztem a pszichiátrián, hiszen az alkoholból is kigyógyítottak, talán ettől a szenvedélyemtől is megszabadítanak.'

Sok a jóból

'Sokan rossz szokásnak tekintik, nem tudják róla, hogy jól kezelhető betegség a vásárlási kényszer - állítja Dr. Németh Attila, pszichiáter, a Nyírő Gyula Kórház Pszichiátriai osztályának főorvosa. - Egy átlagember az általa vásárolt dolgoknak átlagosan a tíz százalékát nem használja. A kényszeres vásárlónál ez harminc százalék. Nagy részük hölgy. Gyakran a csalódottság, az érzelmi támasz hiánya miatt alakul ki a betegség. Élettanilag úgy írható le, hogy egy nagy-nagy feszültség, izgalom hirtelen feloldódik, levezetődik a vásárlás aktusa által. Ruhákat, sminkszereket, cipőket, ritkábban CD-ket, könyveket vásárolnak fölöslegesen. A kényszeres vásárlók tíz százaléka a férfi. Legtöbbször régebbi szenvedélyüket váltja fel a kényszeres vásárlás. A gyűjtő, tehát aki hobbiként érdeklődésének megfelelő tárgyakat vesz, nem szenved vásárlási kényszerben. Saját anyagi helyzetét reálisan felmérve vásárol. Ez természetes örömforrás. A gyűjteményét örömmel megmutatja, rendezgeti, gyönyörködik benne, a gyűjtőklubban hasonló érdeklődésű barátokra lel. A vásárlási kényszeres magáért a vásárlásért cselekszik, a megvásárolt termékek már nem szórakoztatják, és gyakran csak az üres pénztárcája gátolja meg a következő vásárlásban. Ráadásul a rövid öröm után jön a lelkiismeretfurdalás. A gyűjtőnél ez nem jelentkezik, hiszen ő kézben tartja a szokásait.'

Vásárlás vagy shopping?

Vásárolunk, ha az adott árucikkre valóban szükségünk van. Shoppingolunk, ha csak a nézegetés, kiválasztás, vásárlás öröme miatt kerül valami a kosarunkba. Egy bevásárlóközpontban még egy aszkéta is elcsábulna, olyan mennyiségben és elrendezésben tárulnak a elé a megvehető tárgyak. Nagy a kísértés a könnyű örömszerzésre, amelyet a vásárlás nyújt. A vásárlási kényszer kialakulásához azonban nem elég az elszaporodó bevásárlóközpontok csábítása, kell hozzá egyéni hajlam és lelki konfliktus is. Ennek ellenére elmondható, hogy a bevásárlóközpontok és plazák sokat tesznek a helytelen vásárlási szokások kialakulásáért. Összekötik ugyanis a vásárlást a szórakoztatással. Az ember moziba indul, de ha már ott van, és a boltok természetesen nyitva tartanak, gyorsan vesz is egy kívánatos ruhadarabot. A film mellé pedig kötelezően jár a pattogatott kukorica és a kóla. Tizenöt évvel ezelőtt a moziban még szinte elképzelhetetlen volt az evés, ma egy-egy film végén mindig megtelnek a szemetesek és a széksorok a kiürült zacskókkal és poharakkal. Mindez egyben generációs váltás is. Ha konzervatív vagy, nem eszel a moziban. Ha fiatal és fogékony, akkor valószínűleg már nem is a normál, hanem az XXL menüt választod a kultúrprogram mellé. A beetetés sikerült.

Vasárnap zárva!

'Kanadában körülbelül tíz éve felismerték a vásárlóközpontok veszélyét, és mozgalom indult a helytelen szokások meggátlására - meséli Dr. Németh Attila, akit tíz éve, amikor kint járt, lenyűgözött a torontói árubőség. Ekkor Budapesten még egyetlen plaza sem működött. Legnagyobb megdöbbenésére a kanadaiak már akkor mondogatták, hogy vannak árnyoldalai is a plaza-rendszernek. - Az egyik kanadai párt választási célul tűzte ki, és öt év alatt elérte, hogy vasárnapra bezárnak a bevásárlóközpontok. Az a párt bizalmat kapott. Az emberek felismerték, hogy a vásárlás ugyanúgy munka, mint a pénzkeresés vagy a tanulás. Magyarországon nyilván nagy felzúdulás követne egy ilyen döntést, hiszen a pénzkeresők jószerivel csak hétvégén érnek rá vásárolni. Azt azonban mindenki érzi, hogy az egész hetes munka után másképpen kellene eltölteni a hétvégét. Ez a másképp ne a vásárlás legyen! Kiránduljunk, éljünk társasági életet, sportoljunk, vagy járjunk misére, tulajdonképpen mindegy. A lényeg, hogy ne a mindennapi létfenntartáshoz kapcsolódó tevékenységeket folytassuk. Ne dolgozzunk, ne takarítsunk, ne vásároljunk!'

Munkamánia

Apropó, munka! 'Hamis képet kapnánk, ha azt hinnénk, hogy a legtöbb olyan ember, aki Magyarországon a munkahelyén tölt napi tíz-tizenkét órát, az kényszeres. - szögezi le Dr. Mórotz Kenéz, pszichológus. - Legtöbbjüket kizárólag a piac és a maga pénztárcája kényszeríti arra, hogy ennyi időt fordítson a munkájára. A különbség ott érhető tetten, hogy általában a hosszú munkaidőhöz sikeresség párosul. A cég eredményes munkáját tükrözi az a sok megrendelés, amely miatt a munkatársak agyon vannak terhelve. Ezzel szemben a kényszeres munkával nem párosul eredményesség, hiszen éppen az ismétlődés teszi lehetetlenné a befejezést, a sikert.'

Gyerekkor

'Sorbarendezett kisautók, kisimogatott csokipapírok, pedáns rend a gyerek körül. Egy gyereknek általában könyörögni kell, hogy valami kötelezőt (pl. rendrakás) megtegyen. - magyarázza Dr. Mórotz Kenéz. - Ha mindent első szóra teljesít, nem biztos, hogy jó jel. Megfigyelték, hogy már egészen kicsi, három-négy éves gyermekek, ha megbomlik körülöttük a megszokott rend, a tárgyak rendezgetésével reagálnak. A szülők elutaznak, vagy elválnak, zűrzavar van a családban, vagy éppen csak az ágyát cserélik le, mindez egy kisgyermek lelkében megoldhatatlan problémaként jelentkezhet. Mivel nincs ráhatása a környezetére, legalább ott rak rendet, ahol tud. A maga kis világában, a játékok között. Három-négy évesen, kiskamaszkorban és a korai felnőttkorban figyelhetők meg leggyakrabban ezek a tünetek. Ha a környezet rendeződik, a a gyermek kényszeres tevékenysége is elmúlik. Kényszerességet okozhat az is, ha a gyermek úgy érzi, hogy nem tud megfelelni a szülei elvárásainak. Nem szerencsés, ha nincsenek megfelelő támpontjai. Azt az utasítást kapja, hogy mossa meg jól a fogát. De mit jelent a jól? Azt nem tudja meghatározni, de a fogmosás időtartamát igen, ezért tíz percig sikálja a fogait. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy mi a szülő számára megfelelő szint. Szerencsére a gyerekek elég rugalmasak, nem lehet őket helytelen nevelési szokásokkal könnyen tönkretenni. Ha a szeretet légköre megvan, ha létezik megbocsátás és elfogadás, akkor nem probléma, ha a szülő egy kicsit kötözködőbb egyes területeken: nem fog kényszerességet kialakítani gyermekében.'

Tűrni vagy leszoktatni?

A kényszeres betegeknél mindenképpen célszerű a régi mondást észbentartani: 'Bízza szakemberre!' Mire ugyanis egy ilyenfajta betegséget a környezet felismer, általában már nyolc-tíz éve tart. Ekkor már képtelenség 'lebeszélni' az illetőt, sőt nem is veszélytelen, mert a kényszerbetegek, ha megakadályozzák őket megrögzült szokásaikban, gyakran agresszívvé válnak. Másrészt a kényszer mögött megbúvó depressziót kell kezelni, nem a tünetet eltüntetni. Ha az írásunkban lejegyzett kóros cselekvések valamelyikét felfedezte magán, vagy a környezetén, érdemes pszichológussal, pszichiáterrel beszélni. A kényszeres betegségek nem gyógyulnak maguktól. És annál könnyebb segíteni, minél előbb fölfedezik a bajt.

Vissza