Vajon a vendéglőkben, vasúti kocsikban áradó kannabiszillat, esetleg az úgynevezett védett övezetekben kábítószerezők nagy száma, avagy egyszerűen az a felmérés késztette a svájci kormányt a kábítószertörvény revíziójára, amely szerint a lakosság széles rétege, egészen pontosan 600 ezer ember fogyaszt rendszeresen drogot az alpesi országban? Az indítékok sokfélék lehetnek, a berni kormány felismerése azonban egyértelmű: alapvetően nem a megállíthatatlannak tűnő drogfogyasztással kell szembeszállni, hanem a létezését tudomásul véve kell kezelni a problémát. A svájci belügyminiszter, a szociáldemokrata Ruth Dreyfuss így foglalta össze a március 9-én a parlament elé tárt törvénytervezet négy alapelvét: prevenció, terápia, a drog okozta károk minimalizálása, illetve tiltás.
A most törvényesíteni kívánt gyakorlatot jelenleg egy 2004-ig érvényes, úgynevezett "sürgősségi határozat" legalizálja, amely lehetővé teszi a heroin gyógyszerként való fogyasztását. Zürichben például ezer drogfüggőt látnak el mindennap heroinnal, receptre az intravénás injekció klinikai beadása 15 frankba kerül (1 svájci frank = 173 forint). Az egykor üldözött szenvedélybetegek ma stresszmentesen, ápoló felügyelete mellett, tiszta körülmények között élhetnek azzal, ami nélkül képtelenek élni. Mindazonáltal a svájci kormánynak esze ágában sincs a kemény drogok fogyasztását támogatni, sőt éppen azért kívánja az egészségre kevésbé káros, függőséget gyakorlatilag nem okozó kannabiszfélék a kender bibéjének gyantájából készített hasis és a leveléből, virágjából szárított marihuána fogyasztását legalizálni, hogy a kábítószer-élvezőket ezek felé terelje, a rendőrség, az igazságszolgáltatás erőit pedig a kemény drogok üldözésére összpontosítsa.
A kendertermesztés városi balkonokon, szobai cserepekben, kiskertekben és nagykertekben példátlan méreteket öltött az utóbbi években. Tavaly becslések szerint kétezer tonnás rekordtermést arattak Svájcban; ez európai elsőséget jelent, és azt, hogy évi egymilliárd frankot (grammonként 5 frankot) költve a svájci marihuána-, illetve hasisélvezők tisztán hazai forrásból tudták kielégíteni szükségletüket.
Rendőrségi közlés szerint országszerte mintegy kétszáz üzlet foglalkozik a kenderszármazékok árusításával, a kereskedők száraz virág gyanánt, kenderpárnaként vagy illatzsákocskának álcázva kínálják a lebegő élvezetet adó portékáikat. Az értékesítés illegális, éppen a kockázat miatt számítanak fel a kereskedők gyakran 100 százalékos hasznot. Ebbe viszont az is "belefér", ha valaki például három hónap börtönbüntetést kap 80 kilónyi illatzsákocska értékesítéséért.
Ha a kormány után a parlament, majd pedig a népszavazás is igent mond a kannabiszfogyasztás legalizálására, akkor az állam ezt majd ugyanúgy megadóztatja, mint ma a dohány- és alkoholtermékeket. Sokkal kevésbé határozott a miniszterek véleménye a kannabisz termesztésével, feldolgozásával, terjesztésével kapcsolatban. Kiskorúak esetében a törvény mindenképpen tiltani kívánja a fogyasztást, a nyilvános helyeken való drogozást sem engedné, reklámról szó sem lehet, mint ahogyan a kenderszármazékok exportja és importja is tilos. Svájc nem akar a drogturizmus olyan központjává válni, mint amilyen Hollandia.
Hivatalosan Bern nem engedélyezheti sem a termesztést, sem az értékesítést, hiszen ezzel az ENSZ általa is elfogadott előírásait sértené meg, ahogyan arra már a nemzetközi szervezet többször is utalt "fejcsóválva". De személyenként tíz cserjéig a kábítószertörvény alkotói szemet hunynának a termesztés fölött, a holland kávézók mintájára működő értékesítőhelyeket sem zaklatnák, ha azok kemény drogokat nem árulnak, s kiskorúakat nem szolgálnak ki, a nagykorúaknak pedig személyenként csak 5 gramm kannabiszt adnak. "Ha nem akarjuk a lakosság 40 százalékát bűnözővé tenni így a liberális kábítószertörvény tervezetének egyik orvos kidolgozója , akkor a rendszabályokat kell megváltoztatni."
Szerző: Földvári Zsuzsa
Forrás: HVG