BORIS TADIĆ

a  Demokrata Párt (DS) elnökének életrajza 

 

1958. január 15-én született Szarajevóban.

Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Belgrádban végezte, ahol klinikai pszichológus diplomát szerzett.

 

Dolgozott újságíróként a Radio Indeks 202-nél, majd szakképzettségének megfelelően pszichológusként kórházakban (a hadseregben is), kutatóintézetben, illetve pszichológia tanárként gimnáziumban.

 

1997-ben alapítója és első igazgatója a Demokrácia- és Politikatudomány Fejlesztési Központnak.

 

2002-ig a délkelet-európai országok regionális politikai képzési rendszerének bevezetésén dolgozott.

 

 2003-tól a politikatudomány professzora a belgrádi Drámaművészeti Egyetemen.

 

1990 óta tagja, 2000-2001-ben alelnöke, 2004 márciusától elnöke a Demokrata Pártnak (DS).

 

Köztársasági parlamenti képviselő, a DS parlamenti frakcióvezetője.

 

2000-2003 között – Jugoszlávia megszűnéséig – szövetségi távközlési miniszter.

 

2004 áprilisáig az államközösség védelmi minisztere.

 

 

 

Angolul beszél.

 

Nős, felesége építészmérnök, két leánya van.

 

 

 

 

 

 

Háttér-információk Boris Tadic  életrajzához

 

Honvédelmi miniszteri mandátuma alatt Boris Tadic az ország egyik legismertebb, legbefolyásosabb politikusává vált. Ebben személyiségjegyei mellett segített neki az is, hogy Szerbiában a közvélemény hagyományosan pozitívan viszonyul a fegyveres erőkhöz. Az első „civil”, aki ebből a pozícióból népszerűvé vált. Mindvégig ügyesen egyensúlyozott a társadalomban még erősen fellelhető nacionalista, valamint a hagyományos ill. a modern, nyugat-orientált szellemi áramlatok között. Noha a védelmi minisztériumban eltöltött nyolc hónap alatt Tadic nem ért el átütő sikereket a hadsereg modernizálása, ütőképességének növelése terén, mégis nevéhez fűződik a haderőreform elindítása, a hadsereg civil ellenőrzésének megteremtése, a vezérkar minisztérium alá rendelése.

 

A tavaly decemberi választásokat megelőzően heves belső csatározásokat követően Tadicnak sikerült magához ragadnia a Demokrata Párt irányítását, miután Zoran Djindjic halála után betöltetlenül maradt pártelnöki posztot neki sikerült megszereznie. A Zoran Zivkovic korábbi (Djindjic utáni) miniszterelnök által vezetett frakciót jórészt sikerült kiszorítania a párt felső vezetéséből, és a decemberi választásokat követően a DS – eddigi történetének legjobb  eredményével - a harmadik legerősebb párt Szerbiában.

 

Tadic minden szempontból elfogadható a nemzetközi közösség szempontjából, ami elsősorban hadügyminiszteri tevékenységének eredménye. Rendkívül népszerű a szerbiai városi lakosság, azon belül is az értelmiség körében, amit visszafogott modorának és intellektusának köszönhet, valamint annak, hogy nem volt tagja az előző szerb kormánynak, így nevét nem tudják összekötni egyetlen botránnyal sem. Komoly hátrányt jelent azonban számára, hogy az előző kormány rossz megítélése nag mértékben kötődik pártjához, a Demokrata Párthoz.