Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet és a Magyar Nemzeti Galéria

szervezésében, a Magyar Tudomány Ünnepe keretében megrendezésre kerülő tudományos konferencia programja és az előadások absztraktjai

 

Művészet, pszichiátria, terápia

 

2008. november 4.

 

 

Helyszín: Magyar Nemzeti Galéria

H-1014 Budapest, Szent György tér 2., B ép. Fszt. előadóterem

 

8:30 Regisztráció

 

9:00 – 12:30 levezető elnök: Dr. Beke László

 

9:00

Dr. Beke László, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet igazgatója

Művészet, pszichiátria, terápia, pszichológia

 

 

9:30

Dr. Hárdi István, pszichiáter, kandidátus, címzetes főiskolai tanár

A Magyar Pszichiátriai Társaság Kifejezés-pszichopatológiai és Művészetterápiás Szekció elnöke

 

Az én művészeim

(Példák 50 évi pszichiátriai gyakorlatomból)

 

 

10:00

Martin Schuster, a Kölni Egyetem Nevelés-lélektani Tanszék professzora

 

Ritual, Kunst und Kunsttherapie

 

 

10:30 Kávészünet

 

 

11:00

Dr. Tényi Tamás habilitált egyetemi docens, pszichiáter

Pécsi Tudományegyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika

 

 

11:30

Dr. Hans Martin Prinzhorn,  Department of General Linguistics, Universität, Wien

 

Kunst, Psychiatrie, Psychologie, Kunst und Geisteskrankheit (Hans Prinzhorn Sammlung)

 

 

12:00

Oskar Pfeifer, Schriftsteller

 

Beitrag zur österreichischen Szene

 

 

12:30 – 14.00 Ebédszünet

 

 

14:00 –17:30 Levezető elnök: Dr. Faludy Judit, művészettörténész, MTA MKI

 

14:00 Dr. Csépe Valéria köszöntője, MTA Főtitkárhelyettes

 

14:10

Dr. Imre Györgyi, művészettörténész, MNG

 

Nomád Venus

 

 

14:40

Plesznivy Edit, művészettörténész, MNG

 

Diagnosztikai „leletegyüttes”, terápiás képanyag vagy art brut alkotás?

Gyűjtési preferenciák a budapesti Pszichiátriai Múzeum működésének nyolc évtizede alatt

 

15:10

Gaál József, képzőművész, egyetemi docens, Magyar Képzőművészeti Egyetem

 

Az élő art brut – Szultán

 

15:40 Kávészünet

 

 

16:00

Komáromi Erzsébet Katalin, textilművész, képzőművész-terapeuta

 

Cifra palota

Vizuális önkifejezés formálódása Ritter Gábor képeiben

 

16:30

Szücs György, művészettörténész, MNG

 

Álarcok mögött

Megközelítési módozatok Teleki Ernő rajzaihoz

 

17:30 A Tudományos Tanács alakuló közgyűlése (meghívottak)

 

 

18:15 – 20:00 Zártkörű fogadás


Művészet, pszichiátria, terápia

2008. november 4.

 

ABSZTRAKTOK

 

 

Dr. Beke László, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet igazgatója

 

Művészet, pszichiátria, terápia, pszichológia

 

A bevezető előadás felvázolja a művészet és a lélektan közti lehetséges interdszciplináris területeket, azok hálózatát, különös tekintettel az OPNI Pszichiátriai Múzeumából megalakuló MTA Pszichiátriai Gyűjtemény jövőbeli tudományos, muzeológiai és művészeti tevékenységére.

 

Gaál József, képzőművész, egyetemi docens, Magyar Képzőművészeti Egyetem

 

Az élő art brut – Szultán

 

Az art brut művészeit általában naiv vagy látomásokkal terhelt skizofrén alkotóknak tekintik, akik ösztönösen, mint öntudatlan médiumok hozzák felszínre műveik üzenetét. Munkáikat tanulmányozva kiderül, hogy művészetük ugyanannyira építkező, mint bármely alkotó művészé, csak sokkal közvetlenebb, független a külső konvencióktól.

A nyers megfogalmazás és anyaghasználata miatt Bogdándy Szultán tipikusan art brut alkotó, annak ellenére, hogy primitivizmusa felvállalt és tudatos alkotómódszer. Sohasem éreztem modorosságot munkáiban, mentes minden manierista stílusparódiától, mivel ez a nyers formaképzés természetes kifejezője. Művei barkácsolt – csúnya kifejezéssel: tákolt – képződmények, ezért olyan erős a tárgyak kisugárzása, a széthullástól való félelem létük pillanatnyiságát sugallja. Ez az a feszült csend, amelyet a furcsa fétistárgyakhoz hasonlatos lények panoptikuma hoz létre: kimozdít a mindennapiságból, önvizsgálatra késztet, és létrejön a katarzis, ami oly ritka manapság. A drámai komolyság és a vásári nyersesség kettőssége által szinte gyermeki egyszerűséggel alapvető lét- és egzisztenciális problémákat hoz felszínre. Emlékszínház… Álomszínház… Katakombák színháza – mert lényei már kívülről, a köztes lét világából figyelnek az életre, munkáiban a valóság mitikus tömörséggel a tragikus lét ikonjaivá válik.

 

Dr. Hárdi István pszichiáter, kandidátus, címzetes főiskolai tanár

A Magyar Pszichiátriai Társaság Kifejezés-pszichopatológiai és Művészetterápiás Szekció elnöke

 

Az én művészeim

(Példák 50 évi pszichiátriai gyakorlatomból)

 

Az 1950-ben kezdett rajzgyűjtés a szerző által elnevezett sorozatos-összehasonlító, dinamikus rajzvizsgálat kialakulásához vezetett. A gyűjtemény 85,174 rajzból áll, amely 4710 sorozatot tartalmaz. A kezelés előtt, közben és után készült rajzok – sorozatok – jól tükrözik az állapotváltozásokat, a kóros és gyógyult állapotokat, amelyeken keresztül nem csupán az aktuális-, keresztmetszeti helyzetbe, de hosszmetszetben (akár éveken keresztüli követésben) jobban beletekinthetünk a személyiség állandó elemeibe is, amelyekre az u.n. személyiségszintek utalnak. Az átlag felnőttektől származó gyűjteményből kiemelhető ötven olyan egyén, akik kreatívak voltak, magasabb teljesítményt nyújtottak. Számukra a rajzolás, festés nem csupán kedvtelés, de gyógyító hatású szükséglet volt. Három példát mutatok be, amely közül az első alkohol-betegé, a második egy bipoláris affektív paciensé, a harmadik - a kiállításban is szereplő – ugyancsak affektív bántalmakban szenvedő tehetséges emberé.

Eseteim abban is különböznek a klasszikus gyűjteményektől (Prinzhorn, Wölfi stb.) hogy nem az évtizedeken át zárt intézetben tartott, krónikus betegek művei, hanem a modern, nyílt pszichiátria világából valók, akiknek a képi tevékenység öngyógyító jellegű s legtöbbször a saját környezetük hétköznapjaiban élnek, vagy visszatérnek oda.

 

Dr. Imre Györgyi, művészettörténész, MNG

 

Nomád Venus

 

A „szép ideális” fogalmával leírható női akt műfajában, a 19. század végétől nyomon követhető az emberi testre vonatkozó filozófiai megállapítások divergenssé válása. A divergáló állítások alapja a művész nomád (útja egyszerre külső és belső út, lakóhelye publikus és privát) szemléletmódja lett. Egyúttal megváltoztak az emberi test ábrázolásának forrásai is.

E szemlélet előzménye az a „tudós” művészt nevelő akadémikus oktatás, amely tudományos kutatással hitelesíti az emberi testre vonatkozó esztétikai megállapításokat. A művészeti akadémiákra kerülő anatómiai tankönyvek a tudományosság 18–19. századi centrumaiban keletkeztek (Párizs, Berlin, London): mellékleteikként jelennek meg az első fiziognómiai és antropometriai kézikönyvek (Schadow, Camper), döntően a klasszikus görög és reneszánsz arányrendekből kiinduló esztétikai megfontolásokra támaszkodva.

Ezek a biológiai determinizmus 19. század elején uralkodó tudományos elméletének szellemében fogant ’hatalmi anatómiák’ (amint azt S. Renner, Zürich, feldolgozta) az akadémikus arányrendnek ’ellentmondó’ testi tulajdonságokat testi és lelki aránytalanságként értékelték, és az erkölcstelenség fizikai megnyilvánulásaként tekintették: brutalitás, bestialitás, zabolátlan érzelmek és szexualitás, az intellektualitás hiánya – ezekkel a tulajdonságokkal jellemezték a ’klasszikus kultúrán’ és ’művészeten’ kívül definiált törzsi kultúrákat és modelljeit. A „nemzeti” aktok viszont, a 19. századi akadémikus festészetben a klasszikus „görögös” minta szerint formálódtak.

A modernista művész és tudós belátja, hogy a „testnek, mint emberi testnek […] ilyen idealitása nem lehet” (vö. Bacsó B.: Képtest / testkép), szemlélését kiszabadítja az esztétikai kánonok és a lehatárolt identitások kötelékéből. A ’klasszikus’ európai kultúrán kívüli művészet formái, illetve az antropológiai, anatómiai, kórbonctani, orthopédiai, pszichiátriai, kriminológiai dokumentumok lesznek a modernista művész anyaga: az új dokumentumok művészi élménye „betöltődik” a klasszikus mintákba.

Témámmal a korai modernizmust tárgyalom, példáimat a nyugat– és kelet–európai fauve és amerikai extremista művészet egymással összefüggő rendszereiből veszem.

 

Komáromi Erzsébet Katalin, textilművész, képzőművész-terapeuta

 

Cifra palota

Vizuális önkifejezés formálódása Ritter Gábor képeiben

 

A „Belső utak képei” c. kiállítás egyetlen kortárs magyar kiállítója – 17 évesen - az OPNI Serdülő- és Gyermekpszichiátriai Osztályának művészetterápiás műhelyében tette meg alkotó útjának első lépéseit. Pár évvel később – mint a Rehabilitációs Osztály páciense – a Központi Foglalkoztatóban dolgozhatott tovább. Önálló kiállítása az első magyar art brut kiállítóhelyen, a Tárt Kapu Galériában volt. Ma már otthon is, teljesen önállóan dolgozik.

Képei sorát úgy válogattam, hogy abból a következetes, szerves belső építkezés állomásai is dokumentálódjanak.

 

Oskar Pfeifer, Schriftsteller

 

Beitrag zur österreichischen Szene

 

Plesznivy Edit, művészettörténész, MNG

 

Diagnosztikai „leletegyüttes”, terápiás képanyag vagy art brut alkotás?

Gyűjtési preferenciák a budapesti Pszichiátriai Múzeum működésének nyolc évtizede alatt

 

A 19. század közepétől a pszichotikus betegek képi kifejezésének tudományos kutatása azt eredményezte, hogy a kórházakhoz kapcsolódva Európa-szerte szakmai gyűjtemények formálódtak. A Budapest–Lipótmezei M. Kir. Állami Elmegyógyintézetben az 1920-es években Selig Árpád másodorvos fordult érdeklődéssel betegei képzőművészeti alkotásai felé, s szem előtt tartva a heidelbergi Prinzhorn gyűjteményt, úttörő kezdeményezése nyomán a „Selig-Múzeum” állandó kiállítása  1930-ban nyílt meg Angyalföldön.

Utóda, a Pszichiátriai Múzeum az idők folyamán beépülve a gyógyításba és a tudományos kutatásba elsősorban diagnosztikai és terápiás célokat szolgált, ugyanakkor hivatásos művészek alkotásainak is otthont adott. Nemes Lampérth József 1922-ben szorult kórházi ápolásra, Gulácsy Lajos élete utolsó kilenc évét töltötte itt, de Zórád Géza plein air kompozíciói, Áronson Gábor látomásos akvarelljei és Pál István kórházi témájú festményei is gazdagítják a sort. A kollekció megőrizte a képanyagok mellé csatolható kórrajzokat, valamint számos régi orvostörténeti dokumentumot is, s ezek együttese adja a gyűjtemény páratlan kultúrtörténeti értékét.

A kórházi kezelést lerövidítő korszerű módszerek előtt a betegek lelki zavarai elmélyültek, s az ápoltakat nem ritkán évtizedekre, sőt életfogytiglani bezártságra kárhoztatták. Sokakból éppen ez a kényszer hívta elő az alkotói magatartást, míg másoknál közvetlenül a betegség segítette a kreativitás kialakulását. A második világháború előtti időket a krónikus betegek spontán született rajzai, festményei dokumentálják, az 1960-as évektől viszont a vizuális kifejezések támogatása, a rejtett lelki tartalmak feltárása kapott nagyobb hangsúlyt. Két évtizede már a kreatív terápiás képek szuverén esztétikai értékekként kerültek kiállításra és e szemlélet kísérte befogadásukat is. A művek alkotóinak többsége természetesen nem volt tanult művész, így az évtizedek figyelemreméltó art brut anyag koncentrálódását is lehetővé tették. A budapesti gyűjtemény a vizuális kifejezések és elfeledett életművek kutatóinak kincsestáraként, a művészet határterületeire nyitott közönség egyik kedvelt célállomásaként vált ismertté. Szakmai jelentőségét 1990-ben védetté nyilvánítás, 2002-ben pedig muzeális gyűjteményi besorolás ismerte el.

A Pszichiátriai Múzeum otthona, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007 végén bezárásra került. A védett gyűjteményt a Magyar Tudományos Akadémia fogadta be.

 

Dr. Hans Martin Prinzhorn, Department of General Linguistics, Universität, Wien

 

Kunst, Psychiatrie, Psychologie, Kunst und Geisteskrankheit (Hans Prinzhorn Sammlung)

 

 

Martin Schuster, a Kölni Egyetem Nevelés-lélektani Tanszék professzora

 

Ritual, Kunst und Kunsttherapie

 

Die Unterscheidung Freuds zwischen latentem Trauminhalt und manifestem Traum wird auf Rituale angewandt. Das Ritual ist dabei aber weniger „Wunscherfüllung“, sondern eher Beruhigung einer manchmal wahnartigen existenziellen Beunruhigung. So ist es auch bei den Visionen der Heiligen und den darauf folgenden Verhaltensweisen. Auch das Mal-Handeln der geisteskranken Künstler kann so verstanden werden. In der Kunsttherapie kann man solches rituelles „Beruhigungshandeln“ nutzen, wenn es auf Bewältigungsstrategien gerichtet ist. Das Begriffsinstrument Freuds erweist sich zum Verständnis von Ritualen, aber auch zum Verständnis der Kunst der Geisteskranken als nützlich.

 

The conceptual discrimination Freud’s between latent and manifest dream is transferred to rituals. It shows up, that ritual is calming an existential worry rather than it is wish fulfillment. The same is true for the visions of the saints and their subsequent behavior. The art of the mental patients allows the same conceptual discrimination. In art therapy ritual can be used, if it centers on coping behaviors. The conceptual instrument of Freud grants a deeper understanding of ritual and at the same time of the paintings of mental patients and finally has possible applications in art therapy.

 

Szücs György, művészettörténész, MNG

 

Álarcok mögött

Megközelítési módozatok Teleki Ernő rajzaihoz

 

Az az egyedülálló leletegyüttes, amely a jelenlegi Belső utak képei című kiállításon került először nyilvánosság elé, számos megközelítési lehetőséget, illetve értelmezési problémát vet fel. Teleki Ernő halála után, a hagyaték felmérése során néhány darabbal múzeumi szakemberek is találkozhattak, akik – esztétikai megfontolások alapján – tulajdonképpen jogosan utasították el a művészettörténeti értékelést és besorolást. Nem véletlen, hogy egy különleges alkalom, az osztrák kezdeményezéssel létrejött kiállítás és az art brut fogalmának kiterjesztett használata teremtette meg az esélyét annak, hogy a Teleki-rajzokat első lépésként ugyan ebben az értelmezési keretben, de mégiscsak tárgyalhassuk. Az általánosan felmerült nézőpontok – art brut, naiv művészet stb. – mellett érdekes probléma a képek belső világának feltárása. A gyakori állatábrázolások (zoomorfizmus) lényegében az emberi tulajdonságok kivetítései, s mint ilyenek az egyéni látásmód mellett a „szerző” arisztokrata múltszemléletéről és burkolt társadalomkritikai attitűdjéről is tudósítanak. A rajzok családi és történelmi hátterét, Teleki Ernő motivációját az időközben a Magyar Nemzeti Galériának adományozott újabb dokumentum-anyag (iratok, fotók) segítségével tovább árnyalhatjuk, miközben az erdélyi és magyarországi kultúrtörténet is eddig ismeretlen részletekkel gazdagodik.

 

Dr. Tényi Tamás habilitált egyetemi docens, pszichiáter

Pécsi Tudományegyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika

 

Nietzsche : mű – sors – betegség

 

Az előadás rövid áttekintést ad Nietzsche filozófiai munkásságának legjelentősebb szakaszairól majd kitér filozófiai munkái mellett a nagy gondolkodó költői és zeneszerzői munkásságára is. Nietzsche elméje 44 évesen elborult, azonban műveiben álláspontunk szerint ennek nyomai nem észlelhetők. Összeomlása hirtelen ütés volt. Bizonyosat betegségéről ma sem állíthatunk,mivel boncolás halála után nem történt, azonban szemben a korábbi elterjedt nézettel, miszerint betegsége a szifilisz késői következménye volt, a legvalószínűbbnek ma az tűnik, hogy betegsége az igen ritka  örökletes un. fronto-temporális demencia volt, amelyben a nagy filozófus apja is szenvedett.

 

Ajánlott irodalom: Tényi Tamás (2007): Nietzsche és a pszichológia. Pécsi Tudományegyetem.