Csizmadia István kiállítása

2005.április 14

Veszprémi Egyetem aulája

 

 

 

Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Ünneplő közönség!

 

Ma is ünnepre jöttünk össze. Ünnep több szempontból is. Ünnep, hogy az EGYETEM, a tudomány fellegvára szentélyébe ismét beengedi a művészetet.

 

Ünnep, hogy Csizmadia István festőművész 20. önálló kiállításának lehetünk részesei.

 

Socrates felhívja a figyelmet, hogy a beszélő mindig határozza meg, hogy miről beszél. Én most Csizmadia Istvánról, Csizmadia István művészetéről próbálok beszélni. Nem könnyű feladat.

 

Mit érdemes tudni Róla. 35 éve fest, Tóvári Tóth Istvánt tekinti tanítómesterének, és ami fontos! A Mester is vállalja tanítványát. 20 éve állít ki önállóan. És ez a 20. önálló kiállítás – ahogy már mondtam.

 

Művészetét is nehéz besorolni. Magát szerényen az absztrakt és a hagyományos festők közé sorolja. Én lakonikusan „fogyasztható” művésznek gondolom.

 

Festményei hamar életre kelnek lakásban, irodában, közintézményben, gyűjteményben, kiállítótermekben. A képek szépek, harmonikusak és közérthető üzenetük van.

 

Üzenik, hogy az élet szép, élni jó. Nem igazán korszerű gondolatok. A világ mást vár és mást nyujt. Akciót, történést, eseményt, botrányt. Itt élményeket kapunk, olyanokat, amelyek Csizmadia István élményei, melyeket megoszt velünk és mi úgy érezzük, mintha a sajátunk lenne.

 

Ha megnézik ezeket az utazásos festményeket, déja vu élményünk támad. Egy-egy országról, egy-egy városról hasonló, ha pontos akarok lenni ILYEN engrammáink maradnak meg. Mintha együtt jártunk volna Velencében, Spanyolországban, Hollandiában, Olaszországban. A tájak, színek, hangulatok, emlékek quintesszenciája egy-egy utazásos festmény.

 

Csizmadia István férfiből van. Nem volt nehéz rájönni, hogy a másik nagy témáról az akt festészetről szeretnék beszélni. Mindannyian, kik látogatói vagyunk tárlatainak, műtermének, irigykedünk. A hölgyek valószínűleg a modellekre, mi férfiak pedig a művészre, aki a test harmóniáját a női test idillikus szépségét, a vágy tárgyát, alanyát, vetíti elénk.

 

Az áttűnések, az anyagok, a kelmék sejtetései, az arcok rejtettségei még valóságosabbá, élőbbé varázsolják a Nőt.

 

Kívánjuk, hogy birtokolhassuk Őket, de ez nem megy, akkor legalább a művészen keresztül teljesítsük be vágyainkat. A festmények megvásárolhatók.

 

És látunk itt non-figuratív festményeket is. Fények, színek, pillanatok, fantáziák tűnnek elénk. Ezeket a képeket jobb olyan távolságról nézni, hogy szemünk átfogja az egészet. Ekkor jelenik meg agyunk képernyőjén az a szó, hangulat, kifejezés, mely az üzenet tartalma. És érezzük, a hideget, vakít szemünkbe a fény és lebegünk elvarázsolta.

 

Csizmadia István művészete az emberléptékű csoda és az elérhetetlen realitás ötvözete. Műveivel lelkünk hátsó szobáiban törli le a port. Újra öröm, és harmónia vesz körül minket.

 

Az olajba merevedett pillanat, mint régi ismerős köszön vissza. Aki egyszer látott már Csizmadiát, bárhol és bármikor felismeri a fény és tónus, a forma és hangulat mesterműveit.

 

A „messziről jött ember azt mond amit akar” tartja a népi mondás. Magam sem tudom, hogy honnan jöttem, Pestről vagy Gannáról. Egy tény, hogy előbb ismertem Csizmadia képeket, mint a Mestert. Láttam képeit Győrben, volt kiállítása Galériánkban. És remélem nem cáfol meg, barátok lettünk. Egy érett, kifejezéseiben tiszta, következetes és mélységesen emberi, nemcsak közülünk, hanem belőlünk való embert és művészt ismertem meg benne.

 

Mint galériás és induló műkereskedő úgy gondolom, hogy Csizmadia István képei nemcsak valódi díszei lehetnek mindennapi környezetünknek, hanem jó befektetés is.

 

Köszönöm figyelmüket