Aktuális kiállítások





Pálos Anna: Gyöngyszemek az Angyalházból

"A szem csak a szembe nézve lát."  (Platón)

Kedves Megnyitó közönség, itt pár utcával arrébb, van/volt és reméljük lesz egy ház, az Angyalház. Egy hely, ahol, mintha egy másik dimenzióba lépnénk, az oda járó emberek, nem törődve semmivel, esik e vagy fúj, hideg van e vagy meleg, művészet e, amit létrehoznak vagy terápiás értékű önkifejezés, egyszerűen csak teszik, amit úgy éreznek, hogy tenniük kell. Teremtenek valamit, ami egészen mélyről tör fel belőlük, egy hang, egy kép egy szó. A végeredményt, illetve annak egy részét látjuk itt a falakon. Irigylésre méltó ez a természetesség, valljuk be mindannyian vágynánk ilyen szent időre, amikor nem a mérlegelés, egymás és önmagunk kontrollálása irányítja azt amit csinálunk, hanem szabadon alkotunk, kiteszünk magunkból valamit ajándékul a többieknek a megértés, a valódi találkozás reményében.

A kapcsolatteremtés szándéka tudatosan vagy tudattalanul benne van ezekben az alkotásokban. A szándék mellé azonban szükséges valamilyen fajta késztetés, támogató kapcsolat, készség, megértő, biztonságot nyújtó közeg, hogy az alkotó valóban kifejezhesse önmagát a megszülető művek által. Freud szerint a szublimálás igazi jelentősége, gyógyító ereje abban áll, hogy az ösztönös ÉN az alkotó folyamat által, a külvilág felé nem vállalható tulajdonságait leválasztja, miközben meghagyja annak örömszerző, kielégülést okozó képességét. Talán ennek is köszönhetően érzékeljük az alkotó műhelyekben az alkotás nyomán tapasztalható sikerérzést, az önbecsülés, a bizalom, a nyitottság fejlődését. Ezek a képek kapcsolatteremtő eszközökként közösséget teremtenek, tükrök tartanak mindannyiunknak, folyamatos önismeretre sarkallnak alkotót és befogadót egyaránt.

Egy-egy képen több jelentésréteg jelenik meg, szimbolikus elemek sorakoznak, amiket türelemmel, szeretettel igaz odafigyeléssel lehet fejtegetni, értelmezni. Ez minden művészeti alkotásra igaz, de találunk irányzatokat, -szürrealisták, szimbolisták,- akikkel több hasonló vonást lehet felfedezni ezeken a képeken, mint általában. De nem foglalkozunk elemzéssel, kategorizálással, különböző besorolásokkal, hiszen az outsider art pont a mindeneken való kívülállás lehetőségéről és elfogadásáról szól. Megszületik egy kép, ami az alkotóról mesél, de közben elkezdi élni önálló életét és mindenki, aki szemléli, megtalálja benne, sokszor teljesen ellentétes érzések nyomán azt, ami őróla, őhozzá szól abból az alkotásból. Tapasztalhatjuk, hogy ugyanabból a lelkiállapotból kiindulva, minőségileg a legkülönfélébb művek születhetnek, és ezek továbbhatva a legkülönfélébb érzéseket kelthetik az őket szemlélőkben. Számomra szorosan összefonódik a műalkotás és a műélvezet hatásmechanizmusa. Mind a kettőben a lélek feszültségeinek a feloldódásáról beszélhetünk, ami felülmúlja az esztétikai élvezet szintjét.

A körülöttünk levő falakon a képek, mintegy ablakot nyitnak a legkülönfélébb világokba. Felhívás: nézz be rajtam, ismerj meg.! „Szembe nézünk” a képen keresztül egymással és megtörténik a találkozás. Nincs szükség szavakra, adunk és kapunk, vigaszt nyújtunk miáltal vigasztalódunk, megértjük egymást, gyógyulunk. Minden találkozás egyben művészet és terápia. Hívok mindenkit, élvezze ki ma este ezeknek a találkozásoknak az örömét.



A KIÁLLÍTÁS KÉPEI